2016. augusztus 15., hétfő

12. rész -#feelitallwordtourharmadikfelvonás -#egyenesbeszelgetes #koncertmaskepp (Hanna szemszögéből)

Mikor felkeltem nagyon kipihentnek éreztem magam. Ránéztem az órára és ledöbbentem, ugyanis egy napot aludtam, a dátum is egy nappal több volt mint tegnap.
-"Jézusom! Pedig azt hittem beállítottam, hogy jelezzen!?"-gondoltam. Miután kicsodálkoztam magam elmentem a fürdőbe. Letusoltam majd felöltöztem és lementem a konyhába harapni valamit.
Meglepődve tértem be a helységbe, mindenki ott volt és engem bámult.
-Hogy aludtál kis Csipkerózsika?-kérdezte gúnyosan Tom.
-Nagyon jól!-leültem az asztalhoz.
-Azt hittem már fel se fogsz kelni!-röhögött Hédi is.
-Kedves vagy!
-Tudom-mosolygott a lány.
-Kipihented magad? Megszoktad az idő eltolódást?-tette fel a kérdést Clara nénikém és letett elém egy tányért, amiben tojásrántotta volt.
-Teljesen kipihentem magam és igen megszoktam az időeltolódást!-megkóstoltam a reggelimet.
-Hm...nagyon finom lett!-kis gondolkodás után megszólaltam-Várjunk csak akkor ma lesz a koncert?
-Igen!-vágta rá mindenki.
-De szuper! Egyébként tegnap mikor elaludtam miről maradtam le?
-Hát...-kezdte Clara.
-Takarítottunk a kutyád után mert behányt a nappaliba.
-Mit adtatok neki?
-Sima kutyakaját.
-Melyik eszes adta neki? Haver érzékeny minden bolti kajára és külön csináltatva lett neki.
-Én-szégyelte el magát Bill-Gondoltam, ha már megetetem Pumbát akkor adok Havernak is.
-Mióta érzékeny a kutyakajákra?-nézett rám kérdőn nénikém.
-Mióta egyszer rosszul lett.
-Értem.
Ez után lezárult a kis beszélgetésünk az asztalnál és mindenki elkezdett enni.
-Hanna beszélhetnénk?-kérdezte Clara nénikém mikor ki akartam menni a konyhából.
-Persze!-vágtam rá, majd folytattam-Mi történt, valami baj van?-néztem rá aggódva.
-Nincs semmibaj, csak még nem beszéltem veled arról ami mostanában új az életemben.
-Tomról van szó?
-Igen, olyasmi dologról szeretném a véleményedet amiről még eddig nem; meg azt, hogy mit szóltál mikor megtudtad, hogy ő a barátom.
-Á értem. Nos kiskorom óta imádom a Tokio Hotel bandát, mindig arra vágytam, hogy egyszer találkozhassak velük élőben és ismerhessem őket személyesen is, minden álmom valóra vált mikor a médiában láttam azt a pletykát; Tom Kaulitz kavar egy bizonyos Clara Spilman nevű lánnyal, de egyben nagyon bosszantott az, hogy nem tőled hallhattam előbb...-hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Utólag is ezer bocsi nem tudtam hogy mondjam el...
-Már mindegy.
-Megbocsájtasz?
-Igen-öletem meg mosolyogva-Szóval...kicsit féltettelek, mert tudom Tom milyen szoknya vadász és  régebben minden héten új lánnyal kavart. Bár mostanában mintha kicsit megkomolyodott volna a szerelemtől.
-Igen ez így van!-pirult el.
-Nagyon szereted igaz?
-Igen!
-Örülök, hogy találtál egy olyan férfit aki mindenben melletted áll (remélem)! Te megérdemled, hogy boldog legyél és felejtsd el a múltadban lévő szenvedéseket!-pár éve Claranak súlyos betegsége volt és az akkori barátja elhagyta, mert úgyse épül fel, de a nénikém erős volt és legyőzte a betegséget.
-Megpróbálom!-megöleltem.
-Na de most megyek össze pakolni a cuccokat a koncertre!
-Rendben.
                                               Pár órával később...

Lenyűgöző volt látni, ahogy a rajongók éljeneznek a kedvencükért, a banda nevét ismételgetve, miközben a fiúk a szívüket-lelküket beleadják azért, hogy egy emlékezetes koncertet nyújtsanak nekünk. A fények percenként más-más színben pompáztak, teljesen elvakítva a tömeget. Hol kék, hol zöld lámpák világították meg a színpadot, s az azon táncoló embereket. A hangos sikítások és zene dübörgése közepette éreztem, ahogy rezeg alattam a föld. Körülöttem a rajongók sikoltoztak és ordibáltak, s velük együtt én is. Bár fájt a torkom, és hangom is alig volt, de nem nagyon izgatott. A koncert minden egyes másodpercét élveztem, ahogy a többi rajongó is, egyet kivéve. Hédit. Ő a bárpultnál kortyolgatott valamiféle löttyöt és közben pislogás nélkül a telefonját bámulta. Aggódtam érte ezért úgy döntöttem oda megyek hozzá.
-Tudom, hogy nem a kedvenc bandád, de te akartál jönni és elvárom, hogy legalább nézd végig a koncertet és ne a telefonod bámuld egész végig!-mondtam megsértődve. Eltelt egy perc, két perc, majd több is, de nem válaszolt.-Mi a bajod van?!-akadtam ki, de erre se válaszolt, mintha nem is lennék ott-Mennyit ivott?-néztem a pultosra.
-Kettőt vagy hármat, de a legerősebbet kérte.
-Maga normális, hogy adhatott neki ennyit és pont a legütősebbet, még csak 16 éves?!-szívem szerint megpofoztam volna a fickót, de perpillanat a szédelgő barátnőmell kelet foglalkoznom. Bedobtam a táskájába a telefonját, kivettem a kezéből a poharat majd kikísértem a friss levegőre.
-Mi ütött beléd? Nem vall rád, hogy bulizás helyett iszol, pláne ilyen sokat.-letérdelt a földre és elkezdett sírni, kivette a táskájából a telefonját majd oda adta nekem. Nem akartam elhinni amit láttam:

-Istenem, ez szörnyű!-öleltem meg.
-Soha többé nem akarom látni...-mondta és belehányt a táskájába.
-Felhívom a nénikémet, hogy vigyen téged haza.
-Te nem jössz?-törölte le a száját.
-A koncert után én is megyek, ne haragudj.
Sóhajtva mentem vissza, amikor Clara érte jött, arra gondoltam milyen rossz barátnő vagyok, hogy tehetek ilyet, mindig mellette kéne állnom, de most csak simán haza küldöm, én meg bulizok tovább. Remélem azért megérti. Az utolsó számra értem vissza. Szokás szerint néhány lányt felhívtak a színpadra (hogy énekeljenek és táncoljanak), előre furakodtam, így észrevett Bill és  felhívott engem is. Fantasztikus volt, egyszerűen nincs rá jobb szó. Még is elfogott a rossz érzés mikor lejöttünk a színpadról ösztönösen odamentem a bárpulthoz.
-Ugye nem az előbbi incidensről szeretnél kioktatni!-mondta cinikusan a pultos mikor leültem.
-Ne hülyéskedj! Csak meg akarom kóstolni én is azt az erős cuccot.
-Biztos vagy benne?
-Amennyire csak lehet.
-Te tudod, hozzáteszem nem az én felelősségem ha berúgsz és ezt annak a Hédi csajnak is megmondtam.
-Jól van, na de inkább az italomra figyelj, ne pedig a figyelmeztetéssel.
-Kész is van-nem kellet kétszer mondania már el is vettem tőle. Nagyon nem esett jól de még az utolsó kortyig is megittam, majd elmentem megkeresni a fiúkat, akik a turnébusznál vártak úgy fél órája.
-Na végre hogy itt vagy-kiabált fel Tom, majd adott a homlokomra egy puszit.-Ú nincs jó szagod!-jegyezte meg.
-Köszi a lányok szeretik ezt hallani.
-Mármint az alkoholtól...a szüleid nem örülnek majd, ha megtudják
-De nem fogják megtudni, igaz? Maradjunk annyiban hogy, én úgy se emlékszek majd rá, ti meg nem láttatok semmit.
-És mi van ha elmondjuk?-fenyegetett Georg.
-Soha nem mehetnék sehova, nem lehetne egyáltalán barátom és magányosan halnék meg.
                                           Kicsivel később...

Már azt hittem, hogy egy kicsit lenyugodtak a kedélyek, de kopogtak az ajtón.
-Bejöhetsz-sziszegtem és felültem az ágyamon.
-Magyarázd meg nekem légyszíves az előbbieket!
-Miért?
-Mert nem értem, hogy mért ittál ilyen sokat.
-Hédit megcsalta a barátja, én buliztam miközben ő ivott párat, észrevettem, hogy rosszul van és kivittem levegőzni, haza küldtem a nénikémmel, mert én még maradni akartam és bűntudatom lett amiért nem voltam mellette.
-Ez szomorú, de akkor se ezzel kellett volna megoldanod a dolgokat.
-De igen, mert elakartam felejteni ezt az egészet!-mondtam egy kicsit hangosabban.
-És mit akarsz ezek után csinálni?-nézett rám kérdőn.
-Nem tudom! De ha megnézi az SMS-t amiben közölte a Norbi vele a dolgokat, akkor kiakad!
-Lehetséges
Hirtelen egy ötlet jutott eszembe-Írok Hédinek egy levelet , abba bocsánatot kérek és leírom a történteket! 
-Ez nem is rossz ötlet. 
-Neki is kezdek!-elővettem a táskámból egy fehér lapot. 
Folytatjuk...




2016. július 31., vasárnap

11. rész-#teriszonyosrepules #kaulitzvilla #feelitallwordtourmásodikfelvonas (Hanna szemszögéből)

Sziasztok Husik!
Megérkeztem az új résszel! Remélem mindenkinek tetszik és most próbáltam hosszabb részt írni mint amit szoktam :D !
~Kidzsóó

-Ha én vettem volna a jegyeket akkor tuti nem egymás mellett ülnénk. Szerencsére a szüleim nem ilyen kétbalkezesek.
-Szép is lett volna, ha mondjuk őmellé szólt volna a jegyem-mutatott egy fickóra, akin csomó piercing és tetőtől talpig feltűnő tetkó virított.
-Biztos jól kijöttetek volna!-ezen már röhögtünk mindketten.
-Jut is eszembe, hogy hogy a tesód meg a barátja nem ezzel a géppel jönnek?
-Későbbi járattal jönnek.
-Ez jó mert előbb választhatunk szobát, nem?
-Ja, de másnap nyűgösebb lesz Flóra és akkor nagyobb lesz rá az esély, hogy piszkálni fog.
-Nem lesz rá alkalma, mert ott lesz a nénikéd és a banda aki meg fog védeni téged.
-Váltsunk inkább témát!
-Mi van mostanában Flóra kutyusával, rég beszéltél róla?
-Anyától tudom, hogy elpusztult.
-Szerencsétlen kutya se bírta ki vele csodálom, hogy van barátja!
-Azokat is havonta váltogatja. Régebben volt egy komoly kapcsolata, de még azt a gyereket is megcsalta, tudod akivel a múltkori kutya sétáltatásnál találkoztunk.
-Igen, emlékszem rá-kis szünet után felém fordult-Na és neked most tetszik valaki?
-Igen-pirultam el.
-Tuti hogy Roli, nincs igazam?
-Honnan tudod?
-Megérzés!-mosolygott rám.
-Ha már pasikról van szó, akkor elmesélheted, hogy mi az az extra megszeretgetés, amiről beszéltél a telefonban!
-Hát, hogy nálam aludt; megmasszírozott; csinált finom kaját; filmet néztünk; csók csatáztunk stb.
-Értem, szóval romantikus dolgokat!
-Pontosan!
-És jó volt?
-Fantasztikus!-mondta csillógo szemekkel.
*Ding-Dong*-szólalt meg a hangosbemondó-*Kedves utasaink! Pár perc múlva megkezdjük járatunkat. Kérjük kapcsolják ki mobiltelefonjukat vagy állítsák be repülő üzemmódba! Együttműködésüket köszönjük!*-közölte velünk egy lágy női hang.
-Én mindig félek felszálláskor, pedig sokszor  repültem már de sose tudom megszokni!-mondtam remegő hanggal és bekötöttem a biztonsági övet, méghozzá jó szorosan.
-Nyugi! Nem lesz semmi gond!
-Tudom,de tériszonyom van, nem tehetek róla!
                                               Pár órával később...

Miután bemondták a bemondóba, hogy hamarosan megérkezünk Los Angelesbe azt hittem már nem lesz semmi baj, de kinéztem az ablakon. Kettős érzésem volt tőle: káprázatosan gyönyörű a táj és mindjárt rosszul leszek, olyan magasan vagyunk.

-Mi a  baj Hanna?-kérdezte Hédi, mikor meglátta az arcomat.
-Nem érzem jól magam!
-Tessék itt egy zacskó mielőtt valakire rá hánysz!
-Kösz-grimaszoltam.
Kisebb légáramlatba kerültünk és én éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. Ezután belehánytam a zacskóba. Minden utas engem bámult és még a Stewardess csajok is, meg kérdezték hogy jól vagyok-e, erre meg én újra belehánytam a zacskóba.
-Csodásan-válaszoltam, adtak egy hányás elleni gyógyszert-Nem volt jó ötlet az ablak mellé ülnöm.
-Ne cseréljünk helyet?
-De!
-Tisztára cikin érzem magam!-szégyelltem el magam.
-Ez normális! Sok embernél megesik!
-De akkor is! Mindenki egyszerre rám nézett!
-Ne foglalkozz velük!-ölelt meg Hédi.
-Megpróbálom!
*Ding-Dong*-szólalt meg a hangos bemondó megint-Megkezdjük a leszállást, kérem kapcsolják be a biztonsági öveket. Ha valaki rosszul érzi magát kérem jelezze, nehogy megint megtörténjen az előző incidens!-most biztos rám utalt.
-Meg tépem azt a picsát!-mondtam mérgesen.
-Nyugodj meg! Nem éri meg! Ne csinálj jelenetet megint!
-Igazad van! Majd a haza úton tépem meg ezt a cafkát, hogy ne szúrjam el a nyaralást!
-Nem erre gondoltam...
-Nem érdekel!
-Javíthatatlan vagy!-rázta meg a fejét röhögve.
Sikeresen megúsztuk a leszállást, elmentünk a bőröndökért és persze Haverért, megvártuk hogy értünk jöjjenek. Nem is kellet sokat várnunk, mert egy hatalmas fehér limuzin meg állt előttünk és kiszállt belőle egy fickó.
-Bizonyára önök a két magyar lányok!
-Igen mi vagyunk!-mondtuk egyszerre.
-Rendben, szálljanak be, elvisszük önöket a Kaulitz villához.
Az útról csak annyi volt érdekes, hogy Hédi teletömte magát csokival. Én inkább úgy döntöttem, hogy nem eszek, mert nem akartam megint rosszul lenni. Hamar megérkeztünk a villához és a látvány ledöbbentett minket.

-Azta!
-A képen is szép volt, de élőből még gyönyörübb!-értett egyet Hédi.
Bementünk a házba, szebbnél szebb bútorok és festmények fogadtak minket. Az egyik ajtón kijött a nénikém, a banda és Pumba (ő Bill angol bulldog kutyája).
-Szent Veronika! Ők még helyesebbek így élőben!-súgtam oda Hédinek, aki teljesen lefagyott.
-Sz...sziasztok!-szólaltam meg.
-De rég láttalak Hanna!-ölelt meg Clara-Ó és biztosan ő a barátnőd!-Hédit is megölelte-Hadd mutassam be őket...
-Nem kell, én tudom kik ők!-szakítottam félbe nénikémet-Bill Kaulitz-mutattam a szőkére-Tom Kaulitz-mutattam a (régebben raszta hajú) barnára-Georg Listing-mutattam a szépfiúra-Gustav  Schäfer-mutattam a szemüvegesre-És végül Pumba-hajoltam le a kutyushoz, megsimogattam a buksiját és láttam Haveron, hogy féltékeny, így őt is megsimiztem.
-Milyen volt az út?-kérdezte Clara.
-Nem akarok róla beszélni!-mondtam unottan.
-Miért?
-Elmesélhetem?-nézet rám Hédi.
-Ha akarod! Ennél rosszab már úgy sem lesz a napom!
Elmondta mindenkinek a történetet és elkezdtek szakadni a röhögéstől.
-Befejeznétek!-mondtam gorombán, mikor már 5 perce ugyanazt csinálták.
-Persze!-mondták.
-Fáradt vagyok, hol lesz a szobám?
-Fönt az emeleten.
-Oké!-felmentem a lépcsőn és kinyitottam az itteni szobám ajtaját.
-De gyönyörű!
-Akkor gyere és nézd meg az én szobámat, ezen is el fogsz ájulni-kiabálta Hédi a mellemet lévő szobából. Átmentem.
-Tisztára a te stílusod!
-Tudom!
-Meg nézzük Flóra szobáját?
-Igen!
-Szép, de nem mintha megérdemelné a tesóm.
-Egyetértek!
Miután felfedeztük a szobákat és letusoltam, beugrottam az ágyba és már el is aludtam.

Folytatjuk...

2016. július 13., szerda

10. rész-#vegreindulunk #lekestukmajdnemagepet #feelitallwordtourelsofelvonas (Hanna szemszögéből)

Végre elérkezett a várva várt nap! Ma megyünk Los Angelesbe és holnap lesz a koncert! Természetesen hozom a T.H.-ás cuccaimat és Havert is. Kipattantam az ágyamból, berohantam a fürdőszobába és villámsebességgel készülődni kezdtem. Gyors tusolás után törölközőbe csavartam magam, megmostam a fogam, majd elkezdtem a gardróbomban kotorászni (bár nem sok ruha maradt, mert mindegyik csini cuccot a bőröndömbe raktam, nem tudom miért, mert csak két napra megyünk xD), de végül megtaláltam a megfelelő ruhát. Megcsináltam kontyba a hajam és készen is lettem, van még idő az indulásig, de azért kicsit megsürgetem Facebookon Hédit!
___________________________________________________________
Facebook:
___________________________________________________________
Hanna Dorogi: Készülődsz már? Remélem igen, mert nem sokára indul a gépünk.
Hedvig Erdősy-Zajda Hédi: Hoppá még nem készültem el!
Hanna Dorogi: Ne mond, hogy elfelejtetted?!
Hedvig Erdőy-Zajda Hédi: Nem csak...
Hanna Dorogi: Csak mi?
Hedvig Erdősy-Zajda Hédi: ...itt van nálam a Norbi :D
Hanna Dorogi: Mit csináltatok?
Hedvig Erdősy-Zajda Hédi: Hát csak...Norbi extra megszeretgetésben részesített a konci előtt...
Hanna Dorogi: Nem, semmi olyanra nem kell gondolni, ugye?...igazából ilyenkor nem tudom mit csinálnak de azt biztos nem!
Hedvig Erdősy-Zajda Hédi: Mindegy majd a gépen elmesélem!
Hanna Dorogi: Oké! 
Hedvig Erdősy-Zajda Hédi: Na, megyek készülődni!
Hanna Dorogi: Oké, szia, majd ott találkozunk.
___________________________________________________________
Felvettem az oldaltáskám, zsebre tettem a telefonom, megfogtam a gurulós bőröndömet és kimentem a konyhába ahol épp anya szorgoskodott valamin.
-Szia anya!-mondtam vidáman.
-Szia kicsim! Készen állsz?
-Már rég, de nem úgy volt, hogy Barna visz ki?
-De csak  tegnap későn jött haza, nem akarom felkelteni ezért inkább én viszlek!
-Ajj...
-Tudom, hogy imádod a bátyád de van szíved most felkelteni?
-Nem, megérdemli, hogy aludjon.
-Na akkor indulhatunk? Megvan minden?
-Igen és Igen!!
-De azért egy gyors ellenőrzést csinálunk: Repülő és koncert jegyek?
-Megvan!
-Haver fontos cuccai?
-Anya, minden megvan, ne izgulj!!
-Rendben! Indulhatunk
-Na végre!-mondtam unottan-HAVER GYERE INDULUNK!-amint kimondtam ezt a kis kutyuskám már is előttem volt.
A kocsiban zenét hallgattam, természetesen T.H.-ás zenét. Észre se vettem amikor megérkeztünk a repülőtérre xD. 
-Hanna! Megérkeztünk!.....HANNA!
-Ja bocsi anya, csak belemerültem a zenékbe!...Juhi megérkeztünk!!!-ugrottam ki a kocsiból és vettem ki a cuccaimat és Havert.
-Bekísérjelek?-kérdezte kíváncsian anya.
-Nem kell, hamar megjön a Hédi!
-Hát jó!-sóhajtott anya.-De azért egy ölelést kapok?
-Persze!-mondtam és megöleltem anyát.
-Akkor szia!-mondtam és bementem a hatalmas épületbe.
Kb. 10 perce várok már Hédire és még sehol sincs. Beleuntam a várakozásba így úgy döntöttem felhívom:
-Háló?-szólalt meg egy hang aki ismerős volt csak nem jutott eszembe, hogy honnan.
-Szia, jó számot hívtam?
-Hát nem tudom, attól függ, hogy kit keresel.
-Hédit keresem!
-Akkor jó számot hívtál mert a barátnőm!
-Akkor biztos te vagy az Norbi akiről Hédi már olyan sokat beszélt.
-Eltaláltad! Amúgy miért keresed?
-Mert már 10 perce várok rá a repülőtéren!
-Nem mondta hogy nem megy? 
-Mi az hogy nem jön?! Add oda neki a telefont!!!!!!
-Máris!-tuti biztos, hogy ez a gyerek beszélte le róla-Szia, mizu?-köszönt Hédi.
-NEKEM ITT NE MIZUZÁL! 30 PERC MÚLVA INDUL A GÉPÜNK ÉS MÉG NEM VAGY ITT!!
-Nem megyek!
-MIÉRT?
-Mert lesz holnap egy buli és arra el akarok menni Norbival!
-IDE FIGYELJ! HA 10 PERC MÚLVA NEM JÖSSZ IDE, AKKOR ÉN MAGAM FOGLAK IDE RÁNCIGÁLNI!!!
-Nem akarok!
-Ne nyávogj nekem megígérted, hogy eljössz velem a koncertre!
-De...
-Ígéret az ígéret!
-De..
-NINCS DE! ÍGÉRET AZ ÍGÉRET!
-Jól van na, megyek!
-Na végre!
-Hányra tudsz ide érni?
-Kb. 5-10 perc!
-Oké az belefér!
                                               Kicsivel később...

-Na végre, hogy itt vagy!-mondtam a felém siető Hédinek.

-Ne haragudj, csak nem akarom, hogy Norbi csináljon valami őrültséget ameddig én nem vagyok itthon!
-Megértem, de gyere!!!-rángattam a lányt-Mert mindjárt indul a gépünk!!
-Jól van na csak ne rángass, tudok menni magamtól is, nem kell a karomat kihúzni!
-Bocsi-engedtem el.
-Szóltál már a nénikédnek, hogy nemsokára megyünk?
-Igen szóltam, mikor még nem voltál itt!
-Okés!
-Remélem Haver bírni fogja a repülést!-mondtam mikor haladtunk át az ellenőrző ponton.
-Bisztos vagyok benne, hogy élvezni fogja!-nyugtatgatott Hédi.
Sóhajtottam-Remélem így lesz!
-Te egyébként tudod, hogy néz ki az a villa ahol leszünk?
-Képről láttam már és azt hiszem meg is van a telefonomban, megmutassam?
-Még kérded?!

-Azta! Ez nem semmi!
-Hát nem ám!
-Alig várom, hogy odaérjünk!
-Én is!

Folytatjuk...

2016. június 30., csütörtök

9.rész -#icipiciveszekedés #ujfurdoszoba (Hanna szemszögéből)

-Pszt Hédi!-suttogtam a fülébe, mikor átlopóztam hozzájuk.
-Mi az?-suttogta vissza.
-Szerintem ezt nem itt kéne megbeszélnünk.
-Istenem-ásított-Miért?
-Mert nem akarom, hogy Patrik felkeljen.
-Jaj, ne fárassz Hanna kérlek!
-Felőlem, de ha azt akarod, hogy Patrik is meghallja, akkor csak nyugodtan kérdezősködj feleslegesen!
-Jó akkor ki jövök a folyosóra, most boldog vagy?
-Igen-mosolyogtam önelégülten. Óvatosan kijöttünk a szobából, az ajtó előtt már Roli várt minket.
-Mi folyik itt?-nézett ránk furán-Szövetkeztetek ellenem?
-Nem, nyugodj meg-mondtam röhögve-Csak láttuk hogy nézel Patrikra...és hogy ő is úgy néz rád...
-Nem értem mire akartok kilyukadni-rázta meg a fejét a lány.
-Azt, hogy szerelmesek vagytok egymásba!-mondtunk egyszerre Rolival.
-Pff...ez butaság! Amúgy is én járok valakivel és szeretem is! Közlöm veletek, hogy köszönöm, de nem kell a buta kombinálásotokból! Tisztára hasonlítotok egymásra! Mindketten szeretitek az ember agyvizét már kora reggel felvinni!
-Mi ez a hangzavar?-kérdezi Patrik, mikor kinézett az ajtón.
-Hát...-a padlót bámulom és közben gondolkozom.
-Semmi! Hagyjuk! Inkább mennyünk vissza aludni!-mondta idegesen Hédi.
Ránéztem Rolira. Nem mondott semmit, de így is értettem mit akar mondani: hagyjuk rájuk! Mind a négyen vissza mentünk a helyünkre.
-Nem ezt a reakciót vártam Héditől!-sóhajtottam-Most ezzel csodásan felbosszantottuk, ami marha jó, mert nem sokára mentünk volna Los Angelesbe! Ha nem békülök ki vele, akkor nem hinném, hogy sok kedve lenne az utazáshoz!-temettem a tenyerembe az arcom-Miért nem gondolkoztam előre?!
-Én is ilyen vagyok, más különben lebeszéltelek volna erről az egészről! De ne aggódj, együtt megoldjuk!-tette a kezét a vállamra.
-Köszi!-mosolyodtam rá
-Még az a szerencsénk, hogy a tesóm nem tud az egészről!
-Miért?
-Nem olyan jó fej mint amilyennek mutatja magát!
-Tudom milyen ez, az én ikrem is ilyen!
-Tényleg? Pedig nem néztem volna ki Flórából, hogy gonoszkodik veled!
-Tudom!-sok mindenkitől hallottam már, de jobbnak láttam, ha témát váltok-Neked van ötleted, hogy tegyük ezt helyre?
-Nem elég az ha csak simán bocsánatot kérsz?
-Nem. Amennyire én ismerem most nem fog hozzám szólni ameddig teheti!
-Volt már rá példa?
-Igen.
-Akkor mit csináltál?
-Nem tudom, már nem emlékszem!-szomorodtam el.
-Figyelj egy próbát megér! Reggel oda mész hozzá és beszélsz vele, ha nem váll be, akkor meg próbálkozol mással.
-Hát jó!-egyeztem bele.
-Na, de most szerintem aludjunk, mert hamar reggel lesz!
-Tudod ilyenkor olyan vagy mint a bátyám!
-Igen mert sokszor nálatok vagyok!-mosolygott rám.
Nem aludtam remekül, lelkifurdalásom van. Remélem helyre tudom hozni a hibáimat és ezt nem csak az utazás miatt mondom, ha nem mert az egyik legjobb barátnőm!
Mikor felkeltem megnéztem az időt és bekopogtam Patrik szobájába. Hédi nyitott ajtót, de egyből rám csapta.
-Tudom, hogy megérdemlem, de kérlek hallgass meg!
-Na jó kapsz egy percet!-nyitotta ki ismét az ajtót.
-Mióta az eszemet tudom barátnők vagyunk és nem szeretném elrontani egy rossz hiba miatt! Belátom, hogy nem volt szép tőlem, hogy így megvádoltalak, de a barátnőm vagy és féltelek! Kérlek ne haragudj!
-Nem haragszom! Abban igazad volt, hogy Patrik érez irántam valamit, mert tegnap bevallotta, de én nem így érzek iránta! Szeretem Norbit mindennél jobban és boldog vagyok vele! Nem kell félteni, ha butaságot csinálnék akkor te és Tamy tudnátok meg először!
-Annyira örülök!-öleltem meg-Azt hittem sokáig mérges leszel rám.
-Rosszul hitted!-rázta meg a fejét. Sokáig elbeszélgettünk még. Majd össze pakoltuk a cuccainkat.
-Már mentek is?-kérdezték egyszerre a fiúk.
-Igen! Hosszú lesz holnap a napunk!-mondta Hédi.
Oda mentem Rolihoz-Köszönök mindent!-súgtam a fülébe.
-Igazán nincs mit!-súgta vissza. Kintről dudálást hallottam.
-Megjöttek értünk! Sziasztok!
-Sziasztok! Gyertek máskor is!
-Fogunk, ne aggódjatok!
Kifutottunk a ház elé. Hédiék haza vittek engem, mert anyáék nem értek rá.
Nagyon kíváncsi vagyok az új fürdőszobámra, de azért hiányozni fog a régi!
Megérkeztünk. Flóra jött ki elém és láttam, hogy izgatott! Elköszöntem és kiszálltam az autóból.
-Szia húgi!
-Heló Flóra! Miért vagy ennyire izgatott?
-A fürdőszobád miatt! Én rendeztem be és örülnék ha tetszene.
-Ne is húzzuk tovább az időt, nézzünk meg!
Berohantunk a házba, azon belül a szobámba és végül a fürdőmbe.
-Fantasztikus lett!-jelentettem ki.
-Örülök neki!

Folytatjuk...

2016. június 12., vasárnap

8.rész-#kicsiseta #ottalvas (Hanna szemszögéből)

-Szia húgi!-köszönt kedvesen Flóra, mikor nagy nehezen felvette a telefont.
-Végre, hogy felvetted! Miért nincs itthon senki?
-Mert elmentünk vásárolni.
-Minek?
-A fürdőszobádba venni bútorokat.
-Mikor értek haza?
-Hm...egy-két óra múlva.
-Ne már! Nincs nálam kulcs és a pótkulcsot se találom a nagy kő alatt.
-Hát ez szívás!-nevetett. "Van egy olyan érzésem, hogy ő tette innen el a pótkulcsot."-gondoltam magamban.
-Nem vicces! Mit csináljak ameddig ti nem jöttök meg?
-Találd fel magad!-kiabálta apa a háttérből-Elmész sétálni vagy esetleg elmész az egyik barátnődhöz.-javasolta a nővérem.
-Hát jól van, sziasztok!-nyomtam ki.
Áttettem a kapun a bőröndömet és a kézipoggyászom, a kistáskámat nem mert abba tettem a telefonomat, pár zsebkendőt és pénzt ami megmaradt a táborból. Úgy döntöttem levegőzök egyet.
Az utca végén voltam, megláttam a máik oldalon  hátulról Rolit, épp kutyát sétáltatott.
-Szia!-köszöntem vidáman neki mikor átmentem a másik oldalra.
-Bocs, ismerjük egymást?-nézett végig rajtam.
-Igen, a bátyám legjobb haverja vagy.-néztem rá furán. "Most a hülyét járatja velem?"-gondoltam.
-Ó, biztos Rolandról beszélsz, ő az ikertestvérem.
-Nem hiszem el!-jelentettem ki.
-Bebizonyítsam?
-Ha tudod!-karba tett kézbe tettem a kezem.
-Gyere velem!
-Jó-elmentünk a házához, bementünk.
-Roli kicsit idetudnál jönni?-mondta a mellettem lévő.
-Persze!-szólalt meg egy hang a másik szobából. Egymásmellé álltak:
-Tényleg ikrek vagytok!-döbbentem le.
-Nem csak neked lehet ikred-mondta Roli.
-Igaz, de azért nem hittem el, mert eddig sose említetted!-mentegetőztem.
-Sose kérdezted!-röhögött.
-Ez igaz. Ne haragudjatok!-szomorodtam el.
-Nem haragszunk!-mondták egyszerre és megöleltek.
Közben felhívott Flóra, hogy hazaértek:
-Végre!-örültem meg.
-De még nem gyere haza!
-Miért ne?
-Mert nincs kész a fürdőszobád és szeretném ha meglepetés lenne!
-Oké, akkor valamelyik barátomnál ott alszok!
-Rendben, majd hívlak ha készen van, addig is szia!
-Szia!
Letettem és a fiúk egyből kérdezősködtek.
-Ki volt az?
-A nővérem!
-Miért keresett?
-Hosszú sztori, de lényeg belőle az, hogy valakinél kell aludnom.
-Nálunk aludhatsz, ha elmeséled és még az egyik barátnődet is elhívhatnád ha akarod!-ajánlották fel.
-Benne vagyok!-egyeztem bele-Át hívom Hédit, szerintem jól kijöttök majd egymással és utána elmesélem.
-Ahogy szeretnéd.
Így felhívtam Hédi barátnőmet, aki persze egyből belement, pár perc múlva már meg is érkezett.
-Hédi bemutatom neked Rolit és...ö...izé...mi is a neved?-elfelejtettem, hogy a nagy sietségben nem is mutatkoztunk be.
-Patrik-mondta.
-Patrik és Roli ő Hédi!
-Heló!-köszönt félénken a lány, látszott rajta, hogy zavarba van.
-Szia!-mosolyogtak az ikrek.
Elmeséltem mind hármuknak, hogy milyen baleset történt múltkor és, hogy most miért nem mehettem haza. Utána horror filmet néztünk nem mást mint: Démonok között. Hédivel beijedtünk és oda bújtunk a fiúkhoz, én Rolihoz, ő pedig Patrikhoz. Mikor már kellőképpen telezabáltuk magunkat popcornnal és vége lett a filmnek felelsz és merszeztünk. Nagyon jó szivatásokat és kérdéseket találtunk ki egymásnak.
Ásítottam-Én már kezdek fáradni!
-Én is!-helyeselt barátném.
-Jó, akkor hozzuk a pótágyakat és majd eldöntjük, hogy ki kinél fog aludni.
-Rendben!-végül úgy döntöttünk, hogy én Rolinál, Hédi meg Patriknál fog aludni.

Folytatjuk...

2016. május 24., kedd

7.rész-#gondokutanszuperhet (Hanna szemszögéből)

Köszi megint Gülükee, hogy segítettél ebben a részben is  ;) 
~Kidzsóó
-Hanna! Hanna, szólalj meg!-ordibált nekem Tamy, aki teljesen ki akadt a némaságomtól.
-Mi lehet a baja?-kérdezte Hédi.
-Nem tudom, de nagyon ijesztő!-aggódott Tamy. A lányok szóltak a kedvenc tanáromnak Melinda néninek, az irodalom tanáromnak, aki rögtön bejött beszélgetni.
-Mi a baj? Mi bánt?-kérdezte selymes hangon. Én meg sem szólaltam, de a könnyeim megállás nélkül potyogtak.
-Családi ügy?-erre csak bólogattam és beletemettem az arcomat a kedvenc TH-s párnámba. A gondolataimba merültem és olyanok jutottak az eszembe, hogy a tűz tényleg miattam volt. Éjjel mikor már mindenki aludt, a telefonom rezgése törte meg a csendet. Szerencsére senki sem ébredt fel. A kijelzőn ott virított Flóra neve. "Vajon mit akar?"-gondoltam.
-Igen?-szóltam bele szipogós hangon.
-Figyelj el kell mondanom valamit...
-Akkor mondjad.
-A tűz...nos...az egész az én hibám...
-Miii? És ezt mikor akartad elmondani?-förmedtem rá.
-Tudod...a te szobádban hagytam a hajvasalómat és ráraktam a Wc ülőkére, ami a hő hatására megolvadt és...
-Ne is folytasd...és...te jól vagy?-kérdeztem aggódó hangon.
-Igen, egy kicsit megégettem a kezem, de már nem fáj.
-Rendben.
-De kárpótlásul mire hazaérsz már kész is lesz az új fürdőszobád.
-Óóó az szuper! Akkor aludj jól!-kinyomtam. Nem hiszem el! Akkor ezért voltam végig néma? Mindegy, a lényeg hogy jól vagy és hogy ki is fizeti a károkat.
Reggel újra beszéltem, mert boldog voltam.
-Jó reggelt!-mondtam frissen.
-Hanna! Hajnali 6 óra van!-ordított rám Hédi.
-Hanna, hát jobban vagy?-rohant le az emeletes ágyról Tamy.
-Igen nagyon jól vagyok. Kimegyünk úszni?
-Igeeen!-vágta rá drága Tamara, aki fülsüketítően mondta.
-Menjetek csak én visszaalszom!-mondta Hédi kómásan. Tamy-val jót úsztunk a Balatonban, amikor az úszómedencéhez mentünk akkor már Hédi is velünk tartott.
 Rengeteget szórakoztunk, ezért hamar eltelt ez a hét: Hétfőn egész nap strandoltunk, este pedig medencés bulit tartottunk. Kedden „Ki mit tud?" volt, ahol Tamy és Hédi balettozott, én meg szerváltam egy gitárt a mellettünk lévő táborosoktól, egyébként meg is nyertem a versenyt.
Szerdán szépség verseny volt, amin megint részt vettünk min a hárman. Rajtam short, egy hálós haspólót és a kedvenc lábujjközes szandim, a hajamra laza hullámokat varázsoltam hajsütővassal. Hédi egy fehér csipkés ujjatlant vett fel a kedvenc piros szoknyájával és a balerina cipőjével, cuki oldalcofja volt. Tamy egy pántnélküli egyberuhát vett fel, a mi nekem nagyon tetszett. Végül Tamy lett az első, Hédi a második, én meg a különdíjas. Csütörtökön improvizációs játék volt, ami kötelező volt. Páran eléggé húzták a szájukat, de a végén egészen belejött mindenki. Iszonyatosan sokat nevettünk. Pénteken táborbuli volt és a mellettünk lévő táborosak is meghívtuk. Nagyon jól éreztük magunkat. Szombaton Just Dance estet tartottunk. Nagyon sokat táncoltunk, teljesen kifeküdtünk a végére. Vasárnap már csak arra volt időnk, hogy össze pakoljunk és indultunk is haza. Ezt azért annyira nem vártam, mert olyan jó volt a hét. Amikor Tamyék kitettek a ház előtt nagy ,,meglepetés" fogadott...

Folytatjuk...

2016. április 19., kedd

6.rész -#tabor (Hanna szemszögéből)

Köszönet Gülükéének, akinek a segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a rész ;) 
~Kidzsóó

El sem hiszem, hogy majdnem elkéstem a Siófoki táborból...
 Az úgy kezdődött, hogy csörömpölést hallottam a szekrényem felől reggel 4-kor.
-Mi a fenét csinálsz itt?
-Pakolok neked!
-Mi a francért?
-Táborba mész!
-Tényleg? És ezt honnan tudod?
-Legalább háromszor csörgött a telefonod fél órája, egyébként Tamy hívott téged, mert tudta, hogy elfelejted.
-Hi-hi, jól ismer!
-Hát azt biztos!
Meg néztem a bőröndömbe pakolt holmikat amiket Flóra rakott be és felháborodva vettem észre, hogy vannak elég sokat mutató ruhák.
-FLÓRA! Mik ezek?
-Ha nem látnád ruha-röhögött.
-Honnan szerezted ezeket?
-A szekrényemből, ugye milyen jók?
-Az enyémben nem voltak ilyenek?
-Nem, többször is átkotortam, de nincs.-ezen felhúztam az orrom.
-Én ilyeneket nem fogok hordani!-jelentettem ki, kivettem a bőröndömből a felesleges ruhákat és kidobtam a folyosóra.
-Mit csinálsz?!
-Nem kellenek a ruháid és ha most megbocsájtasz elmegyek hajat vasalni. Flóra hirtelen oda futott a fürdő ajtóhoz és bezárta, a kulcsot meg kidobta az ablakon.
-Nomális vagy?!-akadtam ki.
-Ha te is gonosz vagy akkor én is gonosz leszek!
-Ne hülyéskedj, azonnal ugorj ki az ablakon és add ide a kulcsot!
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy megteszem?
-De igen, választhatsz, mert különben én löklek ki!
-Én  csak jót akartam azokkal a ruhákkal.
-Miért?
-...-dühösen kiviharzott az udvarra.-Nesze itt a hülye kulcsod!
-Köszike-elkezdtem vasalni a hajam. Ütött az óra háromnegyed hat van.
 -Barnát már elkezdtem keltegetni, de nem mentem sokra vele...
-Jaj el fogok késni ha gyalog megyek.-ekkor dudálást halottam kintről. Kinéztem az ablakon és megláttam egy ismerős Volkswagen Transzporter kisbuszt, Tamy integetett (mérgesen ordibált xD) ki ablakán.
Fogtam a bőröndöm és a kistáskám, majd kirohantam az ajtón. Még az ajtóban hátra kiabáltam egy ,,Majd jövök!-öt.
Hamarosan már a busznál voltunk és elindultunk a nagy Balaton irányában.


                                           Kicsivel később...

Fél úton elaludtam, drága Tamy ezt kihasználva egy csomó selfie-t csinált velem.
A megérkezésnél kb. három számot üvöltettek a fülembe mire felkeltem.
-Jól van, jól van! Felkeltem!-törölgettem a szememet. Tamyval és Hédivel egy három ágyas szobát választottunk.
Ekkor meghallottam a Tokio Hoteltől a "Strange" című számot és már tudtam, hogy csörög a telefonom. Anya hívott így muszáj volt felvennem.
-Szia anya! Mi a baj?
-Szia kicsim! Ne ess pánikba, de...
-Mi az anya, mondd már!
-Most oltották el a tűzoltók a tüzet.
-Micsoda?
-Valószínűleg Flóra és te bekapcsolva hagytátok a hajvasalót. A a tűz a fürdőszobádból terjedt, ami teljesen leégett.
Nem tudtam mást csinálni, csak letenni a telefont és sírni.


Folytatjuk...