2016. augusztus 15., hétfő

12. rész -#feelitallwordtourharmadikfelvonás -#egyenesbeszelgetes #koncertmaskepp (Hanna szemszögéből)

Mikor felkeltem nagyon kipihentnek éreztem magam. Ránéztem az órára és ledöbbentem, ugyanis egy napot aludtam, a dátum is egy nappal több volt mint tegnap.
-"Jézusom! Pedig azt hittem beállítottam, hogy jelezzen!?"-gondoltam. Miután kicsodálkoztam magam elmentem a fürdőbe. Letusoltam majd felöltöztem és lementem a konyhába harapni valamit.
Meglepődve tértem be a helységbe, mindenki ott volt és engem bámult.
-Hogy aludtál kis Csipkerózsika?-kérdezte gúnyosan Tom.
-Nagyon jól!-leültem az asztalhoz.
-Azt hittem már fel se fogsz kelni!-röhögött Hédi is.
-Kedves vagy!
-Tudom-mosolygott a lány.
-Kipihented magad? Megszoktad az idő eltolódást?-tette fel a kérdést Clara nénikém és letett elém egy tányért, amiben tojásrántotta volt.
-Teljesen kipihentem magam és igen megszoktam az időeltolódást!-megkóstoltam a reggelimet.
-Hm...nagyon finom lett!-kis gondolkodás után megszólaltam-Várjunk csak akkor ma lesz a koncert?
-Igen!-vágta rá mindenki.
-De szuper! Egyébként tegnap mikor elaludtam miről maradtam le?
-Hát...-kezdte Clara.
-Takarítottunk a kutyád után mert behányt a nappaliba.
-Mit adtatok neki?
-Sima kutyakaját.
-Melyik eszes adta neki? Haver érzékeny minden bolti kajára és külön csináltatva lett neki.
-Én-szégyelte el magát Bill-Gondoltam, ha már megetetem Pumbát akkor adok Havernak is.
-Mióta érzékeny a kutyakajákra?-nézett rám kérdőn nénikém.
-Mióta egyszer rosszul lett.
-Értem.
Ez után lezárult a kis beszélgetésünk az asztalnál és mindenki elkezdett enni.
-Hanna beszélhetnénk?-kérdezte Clara nénikém mikor ki akartam menni a konyhából.
-Persze!-vágtam rá, majd folytattam-Mi történt, valami baj van?-néztem rá aggódva.
-Nincs semmibaj, csak még nem beszéltem veled arról ami mostanában új az életemben.
-Tomról van szó?
-Igen, olyasmi dologról szeretném a véleményedet amiről még eddig nem; meg azt, hogy mit szóltál mikor megtudtad, hogy ő a barátom.
-Á értem. Nos kiskorom óta imádom a Tokio Hotel bandát, mindig arra vágytam, hogy egyszer találkozhassak velük élőben és ismerhessem őket személyesen is, minden álmom valóra vált mikor a médiában láttam azt a pletykát; Tom Kaulitz kavar egy bizonyos Clara Spilman nevű lánnyal, de egyben nagyon bosszantott az, hogy nem tőled hallhattam előbb...-hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Utólag is ezer bocsi nem tudtam hogy mondjam el...
-Már mindegy.
-Megbocsájtasz?
-Igen-öletem meg mosolyogva-Szóval...kicsit féltettelek, mert tudom Tom milyen szoknya vadász és  régebben minden héten új lánnyal kavart. Bár mostanában mintha kicsit megkomolyodott volna a szerelemtől.
-Igen ez így van!-pirult el.
-Nagyon szereted igaz?
-Igen!
-Örülök, hogy találtál egy olyan férfit aki mindenben melletted áll (remélem)! Te megérdemled, hogy boldog legyél és felejtsd el a múltadban lévő szenvedéseket!-pár éve Claranak súlyos betegsége volt és az akkori barátja elhagyta, mert úgyse épül fel, de a nénikém erős volt és legyőzte a betegséget.
-Megpróbálom!-megöleltem.
-Na de most megyek össze pakolni a cuccokat a koncertre!
-Rendben.
                                               Pár órával később...

Lenyűgöző volt látni, ahogy a rajongók éljeneznek a kedvencükért, a banda nevét ismételgetve, miközben a fiúk a szívüket-lelküket beleadják azért, hogy egy emlékezetes koncertet nyújtsanak nekünk. A fények percenként más-más színben pompáztak, teljesen elvakítva a tömeget. Hol kék, hol zöld lámpák világították meg a színpadot, s az azon táncoló embereket. A hangos sikítások és zene dübörgése közepette éreztem, ahogy rezeg alattam a föld. Körülöttem a rajongók sikoltoztak és ordibáltak, s velük együtt én is. Bár fájt a torkom, és hangom is alig volt, de nem nagyon izgatott. A koncert minden egyes másodpercét élveztem, ahogy a többi rajongó is, egyet kivéve. Hédit. Ő a bárpultnál kortyolgatott valamiféle löttyöt és közben pislogás nélkül a telefonját bámulta. Aggódtam érte ezért úgy döntöttem oda megyek hozzá.
-Tudom, hogy nem a kedvenc bandád, de te akartál jönni és elvárom, hogy legalább nézd végig a koncertet és ne a telefonod bámuld egész végig!-mondtam megsértődve. Eltelt egy perc, két perc, majd több is, de nem válaszolt.-Mi a bajod van?!-akadtam ki, de erre se válaszolt, mintha nem is lennék ott-Mennyit ivott?-néztem a pultosra.
-Kettőt vagy hármat, de a legerősebbet kérte.
-Maga normális, hogy adhatott neki ennyit és pont a legütősebbet, még csak 16 éves?!-szívem szerint megpofoztam volna a fickót, de perpillanat a szédelgő barátnőmell kelet foglalkoznom. Bedobtam a táskájába a telefonját, kivettem a kezéből a poharat majd kikísértem a friss levegőre.
-Mi ütött beléd? Nem vall rád, hogy bulizás helyett iszol, pláne ilyen sokat.-letérdelt a földre és elkezdett sírni, kivette a táskájából a telefonját majd oda adta nekem. Nem akartam elhinni amit láttam:

-Istenem, ez szörnyű!-öleltem meg.
-Soha többé nem akarom látni...-mondta és belehányt a táskájába.
-Felhívom a nénikémet, hogy vigyen téged haza.
-Te nem jössz?-törölte le a száját.
-A koncert után én is megyek, ne haragudj.
Sóhajtva mentem vissza, amikor Clara érte jött, arra gondoltam milyen rossz barátnő vagyok, hogy tehetek ilyet, mindig mellette kéne állnom, de most csak simán haza küldöm, én meg bulizok tovább. Remélem azért megérti. Az utolsó számra értem vissza. Szokás szerint néhány lányt felhívtak a színpadra (hogy énekeljenek és táncoljanak), előre furakodtam, így észrevett Bill és  felhívott engem is. Fantasztikus volt, egyszerűen nincs rá jobb szó. Még is elfogott a rossz érzés mikor lejöttünk a színpadról ösztönösen odamentem a bárpulthoz.
-Ugye nem az előbbi incidensről szeretnél kioktatni!-mondta cinikusan a pultos mikor leültem.
-Ne hülyéskedj! Csak meg akarom kóstolni én is azt az erős cuccot.
-Biztos vagy benne?
-Amennyire csak lehet.
-Te tudod, hozzáteszem nem az én felelősségem ha berúgsz és ezt annak a Hédi csajnak is megmondtam.
-Jól van, na de inkább az italomra figyelj, ne pedig a figyelmeztetéssel.
-Kész is van-nem kellet kétszer mondania már el is vettem tőle. Nagyon nem esett jól de még az utolsó kortyig is megittam, majd elmentem megkeresni a fiúkat, akik a turnébusznál vártak úgy fél órája.
-Na végre hogy itt vagy-kiabált fel Tom, majd adott a homlokomra egy puszit.-Ú nincs jó szagod!-jegyezte meg.
-Köszi a lányok szeretik ezt hallani.
-Mármint az alkoholtól...a szüleid nem örülnek majd, ha megtudják
-De nem fogják megtudni, igaz? Maradjunk annyiban hogy, én úgy se emlékszek majd rá, ti meg nem láttatok semmit.
-És mi van ha elmondjuk?-fenyegetett Georg.
-Soha nem mehetnék sehova, nem lehetne egyáltalán barátom és magányosan halnék meg.
                                           Kicsivel később...

Már azt hittem, hogy egy kicsit lenyugodtak a kedélyek, de kopogtak az ajtón.
-Bejöhetsz-sziszegtem és felültem az ágyamon.
-Magyarázd meg nekem légyszíves az előbbieket!
-Miért?
-Mert nem értem, hogy mért ittál ilyen sokat.
-Hédit megcsalta a barátja, én buliztam miközben ő ivott párat, észrevettem, hogy rosszul van és kivittem levegőzni, haza küldtem a nénikémmel, mert én még maradni akartam és bűntudatom lett amiért nem voltam mellette.
-Ez szomorú, de akkor se ezzel kellett volna megoldanod a dolgokat.
-De igen, mert elakartam felejteni ezt az egészet!-mondtam egy kicsit hangosabban.
-És mit akarsz ezek után csinálni?-nézett rám kérdőn.
-Nem tudom! De ha megnézi az SMS-t amiben közölte a Norbi vele a dolgokat, akkor kiakad!
-Lehetséges
Hirtelen egy ötlet jutott eszembe-Írok Hédinek egy levelet , abba bocsánatot kérek és leírom a történteket! 
-Ez nem is rossz ötlet. 
-Neki is kezdek!-elővettem a táskámból egy fehér lapot. 
Folytatjuk...




2 megjegyzés: